Sziasztok!
sajnos megint nincs gépem, igy telorol irok.. remélem tetszik amit irok.. nagyon örülnék nèhány kominak.. nagyon hálás lennék érte! :)
Hát jo olvasást! A helyesirás miatt ne haragudjatok..
* Wattacukor *
* Zayn *
- Zayn.. én.. sajnálom! - ült fel mellettem Louis és megsimitotta a kezem.. gyorsan elrántottam az èrintèse alol az emlitett testrészemet majd feláltam.
- Tudod mit... - kezdtem el mondandomat, de megakadtam - áhh... mindegy! .... Én megprobáltam Lou! Esküszöm, hogy megprobáltam! De nem tudok olyan lenni, mint Harry! Egyszerüen nem megy....
- Nem is kell olyannak lenned! - mondta szomoruan Louis.
- De! Ezt várod.. nem?!
- Dehogy! Soha nem akarnám, hogy olyan legyél!
- Hát mit akarsz Lou? Mit?! ...... Ezt én nem birom! Eddig birtam! De betelt a pohár... elegem van abbol, hogy a te szivedet gyogyitgassam, pedig az enyém is mindjárt darabokra hull.. elegem van abbol, hogy egyfolytába Harry-n jár az eszed.. elegem van abbol, hogy van mikor ugy elkezd hiányozni Harry, hogy engem elfelejtesz.. elegem van abbol, hogy neked minden rola szol.. hogy nem tudod elfelejteni.. elegem van mindenböl!! - orditottam sirva arcába. Ö meg csak ült az ágyamon és nézett ki a fejéböl.
- Szerintem hagyjuk ezt! Nincs èrtelme tovább probálkozni... holnap visszautazok Angliába.. ha gondolod te itt maradhatsz.. nem akadályozlak meg! - mondtam visszafojtva kitörni készülö könnyeimet.. majd ránéztem Louisra... az ágy szélén ült.. tèrdère támasztotta könyökèt.. arcát kezébe temette és halkan szipogott. Kinos csend állt be közénk.. én felöltöztem és bepakoltam a cuccaimat amiket eddig kipakoltam.
- Nagyon sajnálom Zayn! - nézett rám könnyes szemekkel Louis.
- Én is! De hidd el, hogy igy lesz jobb.. - öleltem át szerelmemet. Igy voltunk egy ideig.. majd Lou felállt és bevonult a fürdöbe.
Miközben "ölelkeztünk" arra a döntésre jutottam, hogy jobb lenne, ha még ma este visszautaznék. Fogtam egy tollat és egy papirt, majd irni kezdtem:
" Louis!
Ugy gondolom, hogy mindkettönknek még jobb lesz, ha még ma este elutazok.
Tudom, hogy még csak ma èrkeztünk és a várost se néztük meg.. de öszintén szolva nekem ehhez mostmár semmi kedvem nem lenne.
Nagyon sajnálom, hogy itt kell, hogy hagyjalak.. de már nem birom.
Ezer csók:
Zayn "
Leraktam a papirt az ágyra.. elbucsuztam Larry-töl, majd ott hagytam a szobát..
* Harry *
Már el telt fél év a Louissal valo szakitásunk ota.. de még mindig rettentöen hiányzik. Bár már nem élt olyan élènken a fejemben az arca.. de még mindig emlékeztem a gyönyörü kék szemeire, melyek a lelkemig hatoltak, mikor rám néztek.. a gyönyörü, piroslo ajkakra, melyek egykor az én számat becézgették.. és a csilingerö kacajra, melyek az én elbaltázott vicceimen nevettek.
Gondolkoztam azon, hogy beszélni kéne vele.. de féltem attol, hogy mit reagálna. Az, hogy mègegyszer elutasitana jobban összetörne, mint amennyire akkor voltam.
***
December... az egyik legcsodálatosabb honap! Minden csupa ho.. és az egész táj fehèr. Egyszerüen fantasztikus!
De sajnos ezt is el lehet rontani... nemsokára összeházasodom Taylor-ral.
Az esküvö Párizsban lesz megtartva, a 'szerelem városában'. Holnap utazik a család a városba.. majd holnaphoz egy hètre lesz megtartva az esküvö.
Csak egy valami zavar... valoszinüleg ott van Louis is és Zayn is.
***
A szállodai szobánk fantasztikus! Tényleg csodálatos!
Taylor már el is foglalta a felèt a különbözö nöi cuccaival.. és a mosdot is befoglalta.
Ugy èreztem, hogy muszály kiszellöztetnem a fejemet, ugyhogy bekiabáltam.Taylornak, hogy sètálni mentem.
'Ugysem néztem még meg a várost..'-gondoltam, majd elindultam városnézöbe.
* Louis *
Az igazság az, hogy nem bántott annyira, hogy elment Zayni, mint hittem. Jo volt kicsit egyedül lenni.. egész nap csak a szobámban kuksoltam, meg egyszer levittem Larry-t pisilni.
A többi cselekvésem az evés, alvás, tv-zés, video jàtékozás, gépezés és fürdés volt.
Másnap elhatároztam, hogy elsétálok Larry-vel az Eiffel-torony-hoz.
Gyorsan felkaptam valami normális ruhát.. majd elindultam Larry-vel sètàlni.
Ut közben rájöttem, hogy már elég rég ota nem beszéltem Eleanorral.. ugyhogy felhivtam.
- Szia Louis! - kiabált jokedvüen a telefonba El - ugy aggodtam.. azt se tudtam mi van veled.. fél éve nem hallottam rolad semmit.. mi ujság??
- Hát.. van egy pár dolog.. de azt inkább szemèlyesen mondanám el.. most éppen Párizsban vagyok Larry-vel.. nincs kedved kiutazni hozzánk?? Ugy hiányzol már!
- Ohh!! Dehogynem! Mondjuk mot szolnál ha szombaton kimennék hozzátok?
- Tökéletes! - nevettem a,telefonba.
- De jo! - kuncogott ö is a vonal tuloldalán - Ne de most megyek! Még majd felhivlak akkor! Puszi!
- Puszi! Szia El! - köszöntem el töle mosolyogva, majd leraktam a telefont.
Gondolkodni kezdtem..
Vajon volt èrtelme elengednem Zaynt? Mièrt nem tudom végre elfelejteni Harryt? Hisz lehet, hogy ö nem.is szeretett igazán. Egy könnycsepp csordult ki a szememböl.. lefolyt az arcomon.. az államon.. majd a sálamra pottyant. És igy folytatodott a többi sós cseppel is.. megállithatatlanul folytak végig állam vonalán.
Egyszerüen képtelen vagyok kitörölni a fejemböl azt a gyönyörü arcot, mely mostmár valoszinüleg el is felejtett.
Megálltam Larryvel az egyik parkban, makd leültem egy padra.
Közelitett felém egy srác lehajtott fejjel.. fekete kabát volt rajta.. szürke sállal és nadrággal. Fekete bakancska lábszára közepéig èrt. Göndör fürtjei szemébe logtak. Szimpatikus srácnak tünt..
'Talán össze kéne vele haverkodnom' - gondoltam.
De mikor már teljesen ki tudtam venni alakják.. és arcát.. minden vèr megfagyott bennem.
Hogy kerül ide?!
Hirtelen felpattantam a padrol.. majd egy kukát felboritva rohanni kezdtem, Larryvel a nyomomban.
De persze, hogy minden tervem romba döl!
A járda jeges volt.. igy egy rossz lépés következtében hanyatt vágodtam.. és magammal rántottam a kutyusomat. Larry gyorsan felpattant, rámugrott, majd nyalogatni kezdett.. lelöktem magamrol majd a hasamra fordultam a jáda kellös közepén.. csak mert igy kényelmesebb volt......!
Lépteket hallottam.. egyre közelebb hozzám.
- Héj?! Jol vagy? - kèrdezte aggodalmasan az imádott hang, mely dallam volt füleimnek. Akaratlanul is egy könycsepp száguldott végig arcomon.. majd a járdâra esett.
Nem tudtam mit csináljak.. meg szolaljak? Vagy ne? Vagy álljak fel és rohanjak el? Vagy beszéljek vele?
Jajj Istenem.. most segits!
Nagy nehezen megtámaszkodtam karomon, majd Harry a kezèt nyujtotta nekem. Kis gondolkodás után elfogadtam segitsègèt, majd szembe álltam vele. Jellegzetes illatta egyböl megtelitette orrommat... de ö csak állt elöttem, mint egy szobor.
- Louis?! - kèrdezte fèlve Harry. Én csak bolintani tudtam és a szürke bakancsom orrrátt vizslattam - Könyörgöm nézz rám Lou! - nézett rám esedezve. Nem akartam, hogy lássa, hogy sirtam.. nem akartam, hogy tudja mennyire fáj az, hogy elveszitettem öt. Válaszul mégjobban lehajtottam a fejemet.. nem akartam ránézni.
De ö az állam alá nyult és felemelte fejemet. Ekkor mègegy könnycsepp csordult ki az arcomon.. az èrintése.. fájt!
Olyan volt, mintha megcsapott volna az áram...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése