11. Rèsz

Sziasztok!
Tènyleg sajnálom hogy csak most tudtam nektek rèszt hozni.. de sajnos nimcs gèpem.
Most is telorol irok nektek.. ugyhogy a helyesirásèrt meg a hosszuságèrt ne haragudjatok! :)
Most igy képet se tudok fel rakni.. de ennyi :)
Igyekeztem jora irni a részt.. :)
Remèlem tetszeni fog nektek!
Jo olvasást! :)

                                   *Wattacukor*

*Harry*

Rájöttem, hogy annak amit már több, mint 2 honapja csinálok, semmi èrtelme sincs.. ugyanis nem felejtek! Nem segitek magamnak azzal, hogy minden este hulla rèszegre iszom magam, ugy hogy másnapra nem emlékszem semmire. Nincs értelme annak se, hogy minden éjszaka összefekszek más-más pasival, vagy éppen csajjal. Ezek nem segitenek semmiben!
Ugy döntöttem végül, hogy elfelejtem a piát meg a szexet és megprobálok normálisan élni. Azt hittem könnyebb lesz.. de fáj minden este sirva elaludni. Igaz, hogy Liam-et és Niall-t is visszakaptam, mert bocsánatot kèrtem tölük és látták az igyekezetemet.. de mégse jo semmi!
Azt aki a legfontosabb számomra nem kaptam vissza! Ráadásul.. kiderült, hogy Zayn-nel van együtt és nagyon is boldog. Mikor ezt elmesèlte Liam még jobban össze törtem.. ha lehet egyáltalán annyira összetörni.
Nagyon fájt mindenem! Az meg még csak nagyobb fájdalmat okozott, hogy ebböl nem mutattam semmit. Egyedül Niall és Liam tudta, hogy min megyek most keresztül.
Az anyámat láthatolag nem èrdekeltem.. apámrol meg ne is beszéljünk. Taylor meg.. hát ö volt az aki enyhitette a kanosságomat.. ennyiböl volt jo, hogy velem volt. Amugy utáltam a csajt! Àllandoan a nyávogását kellett hallgatnom, hogy mit csináljak.. mit ne csináljak. Persze mivel nem akartam, hogy kitagadjanak nyaliztam a "kis drágának".
Nem tudom, hogy mièrt nem akarom elhagyni a családomat.. lehet jobban járnèk ha már nem ehhez a "klán"-hoz tartoznék. De valami köt ide. Az biztos, hogy nem a pénz. Az is biztos, hogy nem Taylor. Lehet, hogy az anyám tesz gyengévé.. öt szeretem.. tudom, hogy valojában milyen gondoskodo tud lenni. Csak sajnos az apám hatással van rá... meg persze a gazdagság is.
Egy biztos! Itt akarom hagyni ezt a házat és nem akarom elvenni a kis picsát! Elegendö eröt kell összegyüjtenem ahhoz, hogy ezt meg is tudjam tenni anélkül, hogy fájna. Lehet az lenne a legjobb, ha jönne egy kamion.. elütne.. agyrázkodást kapnék.. és nem emlékeznék senkire.. csak..... csak... Louis-ra!

*Zayn*

Nagyon örültem, hogy Louis boldog volt mellettem és szeretett. Règ kaptam ennyi szeretetet. Jol esett, hogy ott volt mellettem és vigyázhattam rá. Ráadásul még a munkáját is ott hagyta miattam. Igaz hogy egy kicsot gondolkozott rajta.. de végül felmondott.
Ha tudná, hogy mit tervezek.. talán nem gondolkodott volna. Remélem örülni fog a kis kiruccanásnak amire el szeretném magammal vinni.

***

Nagyon izgultam, hogy Louis mit fog majd mondani. Igen vagy nem?!
Ez a kèt lehetösége volt. Ma elhivtam magammal egy gyönyörü vizeséshez piknikezni. Ugy vettem észre, hogy nem sejt semmit.. ez a lényeg!

*** 

Már dél is elmult, mikor elindultunk a pikknikre. Annyira siettünk, hogy majdnem otthon hagytuk Larry-t. Nagyon boldognak láccot Louis.. olyan volt, mint egy tündèr, aki ha nem figyel anélkül repülne fel, hpgy ö azt èszre venné. Ezen a gondolaton még én is mosolyogtam.
- Min mosolyogsz?? - kèrdezte nevetve Lou.
- Rajtad! - kuncogtam miközben az utat figyeltem.
- Ugye nem maradt csokis a szám a muffin után?? - kèrdezte kinosan nevetve, fülig vörösödve.
- Hát.. én sehol nem látok rajtad csokit! - fordultam felé - De ha ugy gondolod, hogy mégis van rajta.. szivesen segitek! - mosolyogtam kacèran. Ö válaszul csak felkacagott és közelebb araszolt az arcomhoz. Gyorsan megálltan egy piros lámpánál és megcsokoltam... ugy belemélyültünk a csokolozásba, hogy èszre se vettük, hogy a làmpa már règ zölden világit.. mögöttünk meg minden auto dudál vagy éppen kikerül minket. Louis szakitotta meg a csokunkat.
- Indulni kéne.. mert soha nem èrünk a vizeséshez! - suttogta a számra. Én csak morogtam egyet.. elhajoltam töle.. majd lassan elindultam a célunk felé.

***

Nagy nehezen oda èrtünk..
Louis amint meglátta a tájat.. a nyakamba ugrott és sikitozott. Vagy 5 perc sikitozás után eltoltam magamtol és kipakoltam a piknikes cuccokat az autobol. Elhelyezkedtünk a vizeséstöl nem messze és falatozni kezdtünk.

***

Louis is meg én is annyira tele ettük magunkat, hogy alig tudtunk felkelni a plèdröl ami alánk volt teritve. Rebgeteget nevettünk és szorakoztunk.
Most is épp egymást csikiztük majd Louis felpattant és rohanni kezdett. Hirtelen azt se tudtam, hogy mitörtént.. de mikor felfogtam én is gyorsan utána futottam. Már majdnem elkaptam mikor is megbotlottam egy köben.. és orra estem..

*Louis*

- Na mi van Malik? Nem birod a tempomat?! - lassitottam nevetve. Mikor nem hallottam választ megálltam és hátra fordultam.
Zayn a földön feküdt és nyöszörgött.
- Ur Isten Zayn! Jol vagy? - rohantam oda hozzá.. majd aggodoan rátekintettem. Majd hirtelen lehuzott magához és maga alá gyürt.. és csikizni kezdett.
- Naa!! Héé!! Ezt még vissza kapod te... - nyögtem vigyorogva.
- Én mi? - állt meg minden cselekedetében és kacèran a szemembe nézett.
- Te mocsok! - kacagtam.
- Oo.. szoval mocsok vagyok?! De egy tündèrborso ilyet nem tud! - vigyorgott pajkosan, majd száját lágyan az enyémre tapasztotta. Gyöngèden kebelezte be ajkaimat.. megnyalta also ajkamat mire belenyögtem a csokunkba. Ö gyorsan utat tört a nyelvével és elmèlyitette a csokunkat.
Zihálva váltunk el egymástol a levegö hiány miatt.
- Louis?! - mosolygott rám félve Zayn.
- Hmm? - kèrdeztem én is mosolyogva. Gyorsan összekapta gondolatait majd belekezdett...
- Tudod Lou.. nagyon szeretlek.. és arra gondoltam.. hogy esetleg.. nem e lenne kedved eljönni velem Párizsba? - kèrdezte elpirulva.
- De hisz Párizs a szerelem városa! - jelentettem ki komolyan.
- Igen! Baj? Ha nincs kedved mem kell eljönnöd.. - gördült le rolam szomoruan.
- Hogy lenne baj te lökött?? - másztam rá fülig èrö vigyorral - Ez minden vágyam!
- Komolyan?!
- Igen! Tudod miota tervezem hogy elmenjek valakivel Párizsba?! És most itt fekszik alattam a legmegfelelöbb ember!
- Ugy örülök Lou! - nyomott egy csokot a számra.
- Hát még én! - vigyorogtam még mindig.. majd rádöltem....