2014. január 23., csütörtök

15. Rész

Sziasztok!
Először is azzal kezdeném, hogy sajnálom a késést.. de ha ti is írók vagytok tudjátok, hogy milyen az ha ihlet hiánya van az embernek! Hát.. én is így voltam.. egyszerűen nem tudtam mit írjak.. azt tudtam, hogy mit akarok, mi legyen a részben, de már leírni nem tudtam. Tényleg nagyon sajnálom! 
Ráadásul a félév zárás is most volt, és persze minden tanár most akart dogát íratni, ugyhogy tanulnom kellet + most volt szombaton a központi is. Remélem megértitek! :)
Másodszor! Nagyon köszönöm a sok szép szót amit kapok! Köszönöm azoknak akik kitartanak mellettem! Ja.. és hálás vagyok a díjakért! Ígérem ki rakom majd őket, de nem nagyon van most ilyenre időm.
Na csak ennyit akartam egyenlőre.. jó olvasást ! 

U.I.: a legjobb barátnőm elkezdett írni egy szintén Larry blogot.. nyugodtan kukkantsatok be ! Itt is van :D ( egyszer már belinkeltem az előző bejegyzésben )

Wattacukor*


*Louis*

Muszáj beszélnie velem?! Hmm... erre kíváncsi vagyok!
- Louis ! Kérlek hallgass meg! Rengeteget gondolkodtam! - nézett rám esdeklően Harry. Felálltam, biccentettem Paulnak, felkaptam a cuccomat és kisétáltam az ajtón nyomomban Harry-vel. Csendben elsétáltunk egy közeli parkba, majd leültünk egy padra.
- Figyelek! - fordultam morcosan a fiú felé. Nem voltam rá kíváncsi.. nem akartam hallani, ahogy könyörög. De valahol a szívem mélyén reméltem, hogy valami olyat mond ami miatt képes leszek neki megbocsátani, ezért meghallgattam.
- Nagyon hiányzol Lou! Hiányzik minden, ami te vagy! Rettentően hülye voltam! Bármit megadnék azért, hogy visszakapjalak! Tudom... elrontottam. Azt akartam, hogy a "szeretőm" legyél.. - mutatott kezével két macskajelet - pedig.. - csuklott el a hangja - pedig mióta megismertelek, tudtam, hogy téged nem szabad összetörnöm. Neked akartam adni mindenemet.. minden szeretetemet, amit csak tudok. Biztosítani akartalak arról, hogy mellettem biztonságban vagy! De ezt elcsesztem! És ki akarom javítani! Meggondolatlanul beszéltem akkor! Lemondom az esküvőt.. csak kérlek! Bocsáss meg nekem! - csordult ki az első könnycseppje.
- Nem tudom, hogy akarom e én ezt egyáltalán.. - néztem rá szomorúan. Tényleg nem tudtam abban a pillanatban, hogy mit akarok valójában. - Harry.. én tudom, hogy szeretlek! Senki másban nem bízok meg annyira, mint benned.. de félek, hogy azzal, hogy elszakítalak a családodtól és ezzel együtt a gazdagságtól tönkreteszem az életedet.
- De én.. - kezdte volna Hazza a védekezést de leintettem.
- Hallgass végig! - fordultam felé komolyan - Tegyük fel, hogy most újra együtt leszünk.. az esküvőt lemondod.. az apád kitagad.. pénzed nem lesz csak annyi amennyi éppen nálad van. Ezt lehet, hogy el tudnád viselni.. de ha mondjuk pár hónap múlva megbántalak, összeveszünk és szakítunk neked nem marad semmit. Bár én tudom, hogy mindent megtennék annak érdekében, hogy ne bántsalak meg, mégis előfordulhat, hogy megteszem, ugyanis én sem vagyok tökéletes. Én nem szeretném ezt! A legjobbat akarom neked is és magamnak is! - Harry lehajtott fejjel hallgatott. Nem tudtam mit gondol.. azt láttam a legjobbnak, hogy fogom magam és elmegyek. Ki akartam lépni szerelmem életéből. Nem akartam, hogy boldogtalanok legyünk egymás mellett! Sóhajtottam egyet, és lassan felálltam a padról.
- Viszlát szerelmem! - nyomtam egy puszit az életemnél is többet jelentő ember feje búbjára, majd sarkon fordultam. Hallottam ahogy felzokog. Nem tudta felfogni, mit mondtam neki.. túl nehéz volt értelmezni. De neki mégis olyan egyszerűnek tűnt minden.. de sajnos az élet nem fenékig tejfel.

* Harry *

"Viszlát szerelmem!" ?! "A legjobbat akarom neked is és magamnak is!" ?!
Kezdtem felfogni szavainak súlyát. Itt hagyott.. EGYEDÜL! Elveszettnek éreztem magam.. legszívesebben ordítottam volna. De ehelyett inkább csak hangosan felzokogtam. Tudom, hogy meghallotta Louis.. de ő mégsem fordult vissza. Pedig vártam.
'Menj te utána!' - szólt rám egy kis hangocska.
'De ellökne magától.. nincs értelme!' - válaszoltam magamnak.
' Ha megcsókolod biztos nem lök el! Legalább elbúcsúzol tőle..' - beszélt még mindig hozzám a hangocska. Talán igaza van.. de mi van ha....
'Hagyd már ezt abba Harold Edward Styles! Ha most azonnal nem kapod fel a csinos kis seggedet a padról, már túl késő lesz! Akkor aztán veszekedhetsz magaddal!' - szólt rám erőteljesen ismét az a kis hang. Nem kellett gondolkodnom.. a lábam azonnal magától cselekedett. Gyorsan felugrottam a padról, majd rohanni kezdtem Lou felé. Nagyon hamar beértem Louist.. nem hagytam neki gondolkodási időt. Megálltam előtte.. derekánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam. Szerelmem először meglepődött.. éreztem, hogy kicsit hezitál.. gyorsan cselekedtem. Kezemet hajába vezettem és még jobban magamhoz 

szorítottam. Nyelvemmel lassan megnyaltam alsó ajkát.. ez volt számára az utolsó lökés. Azonnal derekamhoz kapott és hozzám préselődött. Ajkait szétnyitotta, így bejutást engedélyezve számomra.
Nem tudom mennyi idő telt el.. csak azt tudtam, hogy soha többé nem akarom elengedni.
De sajnos ennek a varázslatos pár percnek is vége lett a levegőhiány miatt. Ziláltan döntöttük egymásnak homlokunkat és bágyadtan mosolyogtunk.
- Nagyon szeretlek! - suttogta egyszer-csak ajkaimra.
- Lou? - mosolyogtam rá.
- Hmm? 
- Tudod.. nem érdekelne, ha nem lenne pénzem. Vállalnék valami munkát.. csak maradj mellettem! Te vagy az életem! Nélküled nem létezem! Teljesen kifordulok önmagamból. Egyfolytában iszok és vagdosom magam. Már az öngyilkossággal is próbálkoztam.. nem tudok nélküled élni!
- Sajnálom Hazza, de nem lehet! Nem tudom tönkre tenni az életedet! Képtelen vagyok rá! - nézett rám könnyes szemekkel.
- Miért ne lehetne? Együtt megcsináljuk! Ketten bármire képesek vagyunk! Ezzek nem teszed tönkre az életemet, hanem inkább jobbá teszed! Tudom jól, hogy minden rendben lesz! - mosolyogtam bíztatóan.
- Nem tudsz te semmoit Harry! Túl fiatal vagy még! Nem látsz át a rózsaszín ködön! Igenis tönkretenném az életedet! Elszakítanálak a családodtól és a gazdag, megszokott életedtől! Túl éretlen vagy még ahhoz, hogy ezt megértsd! - emelte fel hangját. 
Harag és csalódottság keveréke tombolt bennem szavainak hallatán. A fájdalom úrrá lett rajtam, így magamból kikelve kiabálni kezdtem, megfelejtkezve magamról és arról, hogy az éjszaka közepém, egy parkban állunk..
- Éretlen Louis?! Komolyan éretlen?! Na ne nevettess! Éretlen voltam a szexhez?! A fájdalomhoz?! A szerelemhez?! Éretlen?! Ha ennyire el akarsz űzni magadtól mondd a szemembe és esküszöm, hogy békén hagylak! Csak mondd meg, hogy te már ezt nem akarod! 
Louis elfordította arcát és a mellettünk lévő pad oldalánál kuporgó kutyáját figyelte sajnálkozóan, mely reszketett a félelemtől.
- Nem akarom! - mondta halkan. A már összeforrt szívem újra darabokra hullott.. de még még pár darabka nem vált el egymástól. Még reménykedtem..
Lassan, álla alá nyúlva emeltem fel fejét, kényszerítve, hogy rám nézzen.
- Nézz a szemembe és úgy mond! - mondtam fojtott hangon.. a sírás kerülgetett. Lou hosszan lehunyta szemét, mély levegőt vett, majd kiejtette azt a néhány szót a száján, mely apró darabokká tört. Mely kifejezte, hogy elvesztettem azt a személyt akiért az életemet is odaadtam volna. Azt, aki megmutatta milyen igazàn élni és szeretni. Azt, aki miatt életem legszebb és legfájdalmasabb hónapjait éltem át, mégis megkaptam tőle mindent, amire vágytam. Elvesztettem Őt!

*Louis*

Fájt úgy látnom Őt. Láttam szemében a csalódottságot, a fájdalmat és a soha el nem múló szeretet fényét kialudni.. tudtam, hogy ez mind miattam van. Hogy gyáva vagyok! De én csak neki akartam jót!
Lassan hátrálni kezdett szerelmem. Néhány könnycsepp folyt le gyönyörű arcán.. 
- Mondtad volna hamarabb, hogy ilyen utálatos érzés lesz szeretni valakit! - kiabált zokogva, majd sietős léptekkel a park kijáratához indult. Néztem távolodó alakját, mely most nem húzta ki magát, tiszteletet parancsolva mindenkinek, hanem inkább összehúzódott elbújva a világ elöl.
Csak akkor eszméltem fel, mikor kilépett a kapun és itt hagyott.
Összeszedtem magamat, a reszkető Larryt óvatosan az ölembe vettem és a szálloda felé vettem az irányom.
'Összetörtem Őt!' - tudatosult bennem a szörnyű tény.

*Írói szemszög*

A két fiú azzal, hogy különváltak, elrontották az életüket. Mindkettejüknek minden a feje tetejére állt. 
Harry teljesen magába roskadt. Nem csinált semmit.. alig evett, nem beszélt.  Nagyon ritkán ment emberek közé, hagyta, hogy irányítsák az életét. Minden nap Taylor nyavalygását kellett hallgatnia, hogy változzon meg.. stb. .. de őt nem érdekelte. Néha ejtett magán 1-2 vágást,mikor már tényleg nem tudott magával mit kezdeni és nem tudta a gondolatát elterelni egy bizonyos személyről. Megölni magát Hál' Istennek, nem akarta. Úgy érezte, hogy megérdemli a szenvedést!

Az idősebbik fiú is egyfolytában büntette magát. De ő durvább dolgokhoz folyamodott mint szerelme. Miután hazatért Párizsba, felkereste Pault, hogy minden kuncsaftot aki akarja őt írja fel, mert bevállalja őket. Főnöke először furcsállta a dolgot, de végül beleegyezett. Louis tudta, hogy egész nap dolgozni lesz, ezért nagy szívfájdalommal elvált Larry-től; elküldte öt, sok sok bocsánatkérés mellett legjobb barátnőjéhez, Eleanor-hoz, hisz eleve tőle kapta a kis házikedvencét.
A fiú tényleg mindig dolgozott.. mondhatnánk azt, hogy a bár volt az otthona.. a saját lakásában épp csak annyit volt, hogy tudjon 1-2 órát aludni ( ha épp nem a kórházban kötött ki a kuncsaft miatt ). Paul kezdte unni, hogy kedvenc alkalmazottját minden egyes nap elteltével egyre rosszabb állapotban látja. A mindig jókedvű és mosolygós srác, most egy mogorva robot lett, aki a munkába menekül és a sziv fájdalom helyett a testi kiszolgáltatottságot választotta.
1 hónap elteltével, főnöke megpróbálta rábeszélni Louist, hogy pihenjen kicsit, vegyen ki szabad napot és gyógyulgasson, de ő rosszkedvűen visszautasította. Aznap Louis ismét kórházba került bokatöréssel, kéztöréssel és koponya-repedéssel, mert nem élvezte a szexet, ahogy azt a kuncsaftja kérte. 
Hogy történt?!
Miután Louis lerázta Pault ment is a következő emberéhez. Paul 3 őrt küldött a szobája elé, ahol a kuncsaftot szolgálta ki. Sajnos Lou már megszokta, hogy verik ezért csak akkor mukkant mindig meg, mikor már olyan állapotban volt, hogy kórházba kellett szállítani. Ez akkor is így volt. Louis nem teljesítette a kuncsaft kérését, (miszerint nyögje élvezettel annak a nevét aki bassza) ezért az verni kezdte. A fiú nem szólalt meg; magában tűrte, hogy bántalmazzák. Az támadója felrángatta a földről, majd az asztalhoz vágta (elég "erős" volt az illető) és Lou feje koppant a sarkán. A fájdalomtól felordított és a fejéhez kapta kezét. Egy mély lyuk keletkezett halántékánál, melyből megállás nélkül folyt a vér. Az őrök az ordítás hallatán azonnal berontottak hozzá és kidobták a kuncsaftot a bárból és Louishoz siettek, aki idő közben eszméletét vesztette a sok vér hiánya miatt. Paul eszméletlenül gyorsan tárcsázta a mentők számát, akik beszállították a sérült fiút a kórházba. Paul rögtön tudta, hogy kit kell értesíteni, így a vizsgálatok után valamennyivel nyugodtabban hívta Eleanort.
El amint meghallotta, mi történt, azonnal az autójába pattan és barátjához sietett. Ő végig Louis mellett volt, nem hagyta magára. Miután Lou felkelt a kómából és már olyan állapotban volt, hogy hazamehetett, Paul és Eleanor ráparancsolt, hogy legalább fél évig nem mehet vissza dolgozni. Nagy nehezen beleegyezett és hazamentek.

Mindeközben Harry esküvője rohamosan közeledett. Hazza épp a meghívottak listáját nézegette, mikor megakadt a neve Eleanor nevén. Hirtelen nem tudta, hogy honnan ismerős neki ez a név, de egy kis idö után rájött, honnan is ismeri. Néhány perces gondolkodás után kezébe vette a telefonját és megkereste a lány számát.
- Szia! - szolt bele vidáman a lány a telefonba.
- Szia Eleanor! - mondta kedvetlenül Harry.
- Úr Isten! Mi történt veled?! Meg halt valakid?! Hova tűnt a vidámságod? - aggodalmaskodott El.
- Louis magával vitte! - mormogta vissza a göndör.
- Ohh.. sajnálom! - motyogta Eleanor szomorúan.
- Ömm.. - folytatta Harry - igazából azért kerestelek, mert Taylor rám bízta a vendégek meghívását és úgy gondoltam, hogy te is eljöhetnél! 
- Hát.. nem tudom Harry.. eléggé meg szerettelek ahhoz, hogy ne akarjam végignézni, hogy hogy teszed tönkre véglegesen az életedet!
- Kérlek.. legalább te legyél ott! - könyörgött Harry.
- Jól van.. de elhívom Louist is! - vágta rá gyorsan Eleanor.
- Ne! Őt ne! Nem bírnám végig csinálni, ha ő ott lenne!
- Harry! Egyáltalán miért akarod ezt ?
- Mert Louis már nem akar velem lenni. Éretlennek tart! - sírt halkan Harry a telefonba.
- Ohh.. Harry! Ha tudnád min ment keresztül Louis! Ő csak veled akar lenni, de nagyon fél, hogy azzal tönkretenne!
Eleanor és Harry kereken 1 órát beszélgettek telefonon.. El elmesélte, hogy mit csinált Louis, mennyit szenvedett. Harry egy-egy résznél hangosan felzokogott. Rossz volt hallania, hogy mit tett magával szerelme.
Ám az kicsit jobb kedvre derítette, hogy Eleanor azt mondta, hogy rábeszéli Louist, hogy gondolja át a dolgokat.

***

Az esküvő napja elérkezett. Louis és Eleanor a Párizsi repülőtéren várták a limuzinjukat, amit Harry küldött értük. Louis nem tudta, hogy kinek is jönnek pontosan az esküvőjére, így hamar áldozatául esett barátnője könyörgésének. A limuzin hamar megérkezett és az egyik szállodába vitte őket.
Az esküvő pontban délben kezdődött, így még volt 2 órájuk a készülődésre. Lou már nagyon kíváncsi volt, hogy ki lehet az a személy aki kimondja majd társának a boldogító igent, ezért öltözködés közben meg is kérdezte El-től.
- Hát jó! Elmondom egy feltétellel!
- Mond! - válaszolta mosolyogva Louis.
- Nem futamodsz meg, hanem szépen végigcsinálod velem, ha már itt vagy! - a fiú csak bólintott egyet és várakozóan bámult a barna hajú lányra, miközben ingét gombolta.
- Harry és Taylor esküvőjére megyünk! - mondta határozottan Eleanor. Louis megállt minden tevékenységében. Nem akarta elhinni, hogy a legjobb barátnője így átvágta!
- Milyen legjobb barátnő vagy te?! Iderángatsz a szerelmem esküvőjére?! Tudod te milyen nehéz őt nap, mint nap kiverni a fejemből?! Erre most idehozol? - kelt ki magából ordítva Louis, majd kiviharzott a szobából és egy szál ingben és nadrágban útnak indult a hideg téli napon.
Eleanor csalódottan ment az esküvőre.. nem tudta mit tegyen. próbálta keresni Louist telefonon, de nem vitte magával. Nagyon aggódott barátjáért!

***

Harry majd el ájult, úgy izgult, hogy vajon eljön-e Louis és kibékülnek-e. Idegesen várta Eleanort a templom ajtaja mellett egy padon ülve. Nem tudott mit kezdeni magával. Sok vendég megbámulta, de ő csak leintette
őket, hogy nyugodtan mehetnek tovább. Majd belépett a várt a lány... egyedül.
Harry felpattant és kérdezősködni kezdett. Mikor megtudta mi történt, majdnem sírva fakadt. Tudta, hogy rossz ötlet volt. Ám nem volt sok ideje szomorkodni, mert az édesanyja beinvitálta a pap elé, mert hamarosan kezdődött az esküvő.

*Louis*

Muszáj volt kiszellőztetnem a fejem, ezek után. Fájt, hogy Eleanor csőbe húzott, de nem tudtam rá haragudni, mert ő csak jót akart nekem. Rengeteget gondolkoztam, azon, hogy mit csináljak most.
Harry rettentően hiányzott és tudtam, hogy nem bírok ki nélküle még egy napot és ha most nem megyek el az esküvőjére megakadályozni őt.. örökre elveszíthetem.
Gyorsan az órámra pillantottam ami 11:55.
Eszeveszett sebességgel kezdtem visszafele rohanni, de a templomot nem találtam.
11:59
Végre találtam egy embert, aki el tudta magyarázni, hogy merre van a templom, így futva követtem az utasításokat. Már a templom ajtaja be volt zárva. 
'Remélem nem késtem el!' - gondoltam a kapu előtt, majd berontottam...

*Harry*

Szomorúan álltam az oltár előtt és vártam Taylort. A zene felcsendült, majd a ribanc belépett. Nem tudtam rá
figyelni.. a gondolataim rég nem az esküvőn jártak. Gondolkodtam Louison és rajtam, hogy vajon mit rontottunk el, amiért nem sikerült a kapcsolatunk. 
A pap állandóan beszélt.. de csak néhány részletet sikerült elkapnom szavaiból.
" ... ha valakinek ellenvetése van e két fél házasságát illetően, az most szóljon, vagy hallgasson mindörökre!" - ebben a pillanatban az ajtó kivágódott és Louis zihálva rohant be rajta.
- Tiltakozom! - kiabálta, miközben felém rohant.
- Nagyon, nagyon kérlek bocsáss meg! Szeretlek! - csókolt meg lágyan. Az óriási csendet Eleanor hangos tapsolása és boldogságtól csilingelő nevetése törte meg, majd egy szék megnyikordult és lépteket hallottam közeledni felénk
- Harold Edward Styles! Ha ezt most rögtön nem hagyjátok abba, akkor én.... - kiabálta apám, de én csak leintettem. Louis erőt adott nekem azzal, hogy visszajött. Vigyorogva váltam el szerelmem telt ajkaitól, majd apámra vezettem tekintetem. Mélyen a szemébe néztem, majd beszélni kezdtem:
- Nyugodtan tagadj ki! Nem akadályoz meg semmi! Már nem érdekelsz! Szerelmes vagyok és a szerelmem itt áll mellettem arra várva, hogy végre lelépjünk innen! És én nem akarok neki csalódást okozni! - vigyorogtam elégedett arcába, majd Taylorhoz mentem..
- Sok boldogságot! És jó vőlegénykeresést! - kacsintottam rá nevetve.
- khmm..kurva..khmm.. - "köhögött" Louis, mire egy nagy cuppanós puszit kapott jutalmul. Kézenfogva sétáltunk ki templomból és a kocsimhoz vettük az irányt.
- És hova karunk menni szerelmem? - nézett rám kíváncsian Louis.
- Nem tudom! A lényeg az, hogy veled legyek! - csókoltam meg.

Nincsenek megjegyzések: