10. Rész

Hát.. Sziasztok !!

Megint itt vagyok egy újabb résszel.. :D

Remélem tetszik amit eddig írtam !! :D

Nagyon de nagyon köszönöm ezt a rengeteg megnyitást !

Eszméletlenül boldog vagyok! :D <3

No... még annyit szeretnék mondani,

hogy jobban olvasható legyen az írásom, már csak a párbeszédeket fogom dőlt betűkkel írni !

Hát.. :D Jó olvasást !! :D

A komiknak örülnék.. :DD

Pápá !! :))

                                                      *Wattacukor*

*Harry*

Van mikor az ember, szinte beleőrül a szívében lévő ürességbe. 

Mikor elhagyja a szerelme és egy óriási űr keletkezik benne.

Már nem tölti ki a lelkében semmi azt a kis helyet, melyet eddig a szerelem töltött ki.

Az óriási tűz helyett, már csak parázs fénylik.

Marad az emberben egy kis remény, hogy talán még visszakaphatja egyszer azt az embert, aki számára sz életet jelentette.

Mikor Louis kiszaladt sírva az ajtómon, teljesen összetörtem. A szívem darabokban hevert a nagy semmiben. Az óriási üresség, már szinte fizikailag is fájt és teljesen felemésztett. Felemésztettem saját magamat. Nem tudtam felfogni, hogy ilyen badarságot mondtam Louis-nak.. hogy nem cáfoltam meg, mikor azt mondta, hogy értékesebbnek tartom nála a pénzt. Egyedül hagytam....

Hogy mekkora egy idióta vagyok !!!

Megértem Louis-t, hogy azt kívánja, bár ne látna többé. Hisz rám bízta a szívét... a kezembe adta a szerelmét... de én eldobtam magamtól. ÖSSZETÖRTEM !

Egy barom vagyok !! Hogy tehettem ilyet ??

Ilyen gondolatok cikáztak egyfolytában a fejemben, miközben az előszobában álltam és bámultam a bevágott ajtót. Hallottam, ahogy elhajt Louis az autójával.

Csak álltam bambán.. és zakatolt az agyam. Így állhattam egy jó ideig.. úgy 2 órán át.. mert már nagyon elzsibbadt a lábam. Alig tudtam lépni.

De hála az ácsorgásnak arra jutottam, hogy mind a kettőnknek egy kis szünetre van szüksége. 

Nekem is át kell gondolnom, hogy mit is akarok.

*Louis*

Zayn se meg én se húztuk az időt miután beléptünk a szobába csókolózva. Rögtön egymásra támadtunk. Mindenhol csókolgattuk a másikat.. ahol csak értük.

Majd Zayn ledöntött az ágyra és megtörtént, aminek kellett.

***

Lihegve dőltünk ki egymás mellet.

- Hát... ez... fantasztikus volt !! - mosolygott rám Zayn majd megcsókolt.

Igaz, hogy nagyon jól éreztem magam.. de mégse volt annyira jó mint Harry-vel. Vagyis inkább másabb volt. Harry nagyon gyengéd volt velem.. míg Zayn akaratos volt. De igaz.. jól esett ez a kis durvaság.

Gondolataimból az egyre jobban rám nehezedő súly ébresztett fel. Zayn édesen szuszogott mellettem.. miközben a fejét a mellkasomon pihentette. Elaludt !

Nem sokkal később én is elaludtam.

***

Reggel Zayn mocorgása keltett. Lökdösött, hogy keljek fel és csókolgatta a nyakamat. Én válaszul csak a fejemre húztam a takarót majd nyögve átfordultam a másik oldalamra.

- Loui! Larry be fog pisilni! Ki kell vinni sétálni... tudod.. van egy kiskutyád! - kacagott édesen.

- Vidd ki te! 

- De én azt se tudom hova kell vinni... meg amúgy egy kutyus felelősséggel jár! És Larry a te kutyád! - nevetett. Tudtam, hogy Larry az enyém, de túl lusta voltam megmozdulni. Kifárasztott a tegnap esti hancúrozás.

- Ki fárasztottál tegnap! Ez a te hibád! - mondtam neki viccelődve. Ő erre elkezdett csikizni... addig csikizett mígnem feladtam és hajlandó voltam kikelni az ágyból. Úgy nevettem, hogy a hasamat fogtam.. már a könnyeim folytak. Viszont a szemem sarkából láttam, hogy Zayn visszabújik az ágyba és betakarózik.

" Ezt nem hagyom ennyiben! " - gondoltam magamban. Mikor hasra fordult a lustaság, halkan mögé settenkedtem majd ráugrottam.

- Azt hitted, hogy egyedül kimegyek az elhagyatott utcára ? - kérdeztem nyávogva. Lepattantam Zayn-ről és odasétáltam a szekrényemhez, hogy előhalásszak valami használható ruhát.  

Mikor megtaláltam a megfelelőt, 2 erős kart éreztem meg a derekamon. Pillangók repkedtek a hasamban.

***

Nagyon boldog voltam Zayn mellett. Segített elfelejteni Harry-t.. legalább is egy időre biztos. Mindig mellettem volt, mikor bajban voltam, vagy szomorú voltam. Mindenben segített. Tényleg azt éreztem, hogy szeret. Hónapok teltek el azóta, hogy szakítottam Harry-vel és meg kell hogy mondjam.. nem hiányzik. Csak egy kicsit a szívem mélyén. De az első szerelem örök emlék marad...

*Harry*

Minden áldott nap gondoltam Louis-ra. Fájt a hiánya. Volt mikor egy-egy éjszakát csak a sírással töltöttem. Olyan voltam, mint egy kislány.. egy kis tini csaj aki elvesztette a szerelmét.
Nem tudtak semmire használni. Már a szüleim is kezdtek aggódni miattam.. pedig nem szokásuk.
Csoda, hogy nem lázasodtam be. Nagyon rosszul éreztem magam.
Csak remélni tudtam, hogy Louis nem így érzi magát.
Már eltelt 3 hónap.. és még nem keresett. Bár meg is értem.. én se keresném magamat ha az ő helyében lennék.
Nagyon rossz volt egyfolytában Louis-ra gondolni.. főleg mikor az jutott az eszembe, hogy összetörtem.

Ahogy egyre többet gondolkodtam Louis-on a sajnálatot felváltotta a harag. eszembe jutott, hogy ő tudta, hogy van menyasszonyom, mert legénybúcsúra vittek hozzá. Ő tudta.. az már nem az én hibám, hogy elfelejtette.
Minden egyes nappal, mikor ezen rágódtam, egyre mérgesebb lettem. Már egyáltalán nem éreztem iránta sajnálatot.
Eltelt 4 hónap.. és már semmit nem gondoltam róla. Csak a múltamban volt.
Már nem sírtam éjszakánként. Sőt.. boldog voltam.
De volt egy kis mellékhatása is ennek a boldogságnak.. gonoszabb lettem.
Olyan lettem, mint az apám.
Már nem fordult fel a gyomrom Taylor gondolatától... sőt... ki voltam éhezve egy kis kényeztetésre. Egyre többet voltam vele. És az a furcsa, hogy jól is éreztem magam.

Már nem undorodtam attól a gondolattól, hogy el kell majd vennem Taylort. Inkább örömmel töltött el ez. Úgy éreztem, hogy megtaláltam benne a nőt, akire szükségem volt. 

Tetszett neki az új énem.. a gonosz énem. Mindenkivel durva voltam. Egyre többet beszéltem csúnyát.. és egyre többet ittam. Sokszor voltam hulla részeg. az elmúlt 2 hónapnak kb. a fele kiesett. Volt, mikor egy egész napot azzal töltöttem, hogy ittam. Sokszor csajoztam.. nem volt egyáltalán szexhiányom. Minden este legalább egy csajjal együtt voltam. Persze Taylor tudta nélkül.. bár.. állítólag.. vele is lefeküdtem egy jó párszor.. de én nem emlékszem rá.

A haverjaimnak is feltűnt az életemben ez a változás. De ellentétben Taylor-al, nekik nem tetszett ez az újdonság. Nagyon sokszor kaptam fejmosást Liam-től és Niall-től. Csak ők maradtak nekem. De úgy érzem őket is hamarosan elűzöm magamtól.

Nagyon sokat gondolkoztam az életemen, hogy mit is kezdjek vele. Sokszor arra jutottam, hogy el fogom venni Taylort, de megint sokszor arra, hogy ez teljesen nagy baromság lenne.

Gondolatmeneteimből halk kopogás zavart meg, majd egy "szia!". Liam és Niall állt az ajtómban.

- Rendben vagy ? - kérdezte aggódva Niall.

- Persze.. mi bajom lenne ? - válaszoltam kissé cinikusan.

- Na ide figyelj Harry ! Fel fogod, hogy mit teszel ? Teljesen elrontod az életedet ! Heteket állandó részegséggel töltesz ! Ez nem normális ! - háborodott fel Liam.

- Még, hogy nem normális ? Mégis mi a jó kurva életet csináljak ? Elvesztettem az életemet ! Mit vártok tőlem ?! El fogom venni Taylort.. mellette újra megtaláltam a boldogságot !

- Boldogságot.. mi ? Akkor miért váltogatod a csajaidat naponta ?! Harry vedd már észre magad ! Teljesen kifordultál önmagadból ! Te már nem te vagy ! - akadt ki Niall.

- Hát ti tiszta hülyék vagytok ! - nevettem - Inkább menjetek innen ! Nincs szükségem a segítségetekre se rátok ! - kiabáltam ingerülten.. és sajnos elhamarkodottan. A fiúk szó nélkül megfordultak és hangosan becsapták maguk mögött az ajtót.

Mostmár mindenkit elveszítettem aki fontos volt számomra.

I want my old life back! Louis incl!